A legtöbb kislány babázik 9 évesen, Fekete Zsóka nyulakat és baromfit nevelt. Nem meglepő, ha állatorvos akart lenni, ám végül mégis élelmiszermérnöknek tanult. Egy véletlen folytán rövid idő alatt több mint ötven mangalica tulajdonosává vált, azóta a göndör szőrű fajta határozza meg az életét. Nem rettenti el téli fagy, a nyári hőség, a kemény munka. Fontos számára a fenntarthatóság, ennek szellemében saját biotakarmányukkal táplálják az állatokat, amelyeket maguk dolgoznak fel és árusítanak. Az interjúból az is kiderül, Zsóka melyik részét szereti leginkább a mangalicának és mit ajánl fogyasztásra a téli hónapokban.

Napjaink egyre fontosabb feladata, hogy a vendéglátó szektor is minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjon maga után. Mind népszerűbbek azok az éttermek, amelyeknek koncepciója a fenntarthatóságra épül. A budapesti MÁK még egyet csavart az elgondoláson: égtájak szerint haladva maga igyekszik felderíteni a Kárpát-medence kincseit, azokat felhasználva kínál vendégeinek fogásokat. Az étterem koncepciójáról Koltai Gábor tulajdonossal beszélgettünk.

A tányérra kerülő hús magas minőségében megtalálható az összes, egymásra épülő ágazatunk: a takarmánynövények genetikájától a nagybereki vízgazdálkodáson át a tenyésztésig és a pásztói húsfeldolgozó üzemig – vallja Kemény Gábor, a Hubertus Bt. Terra Pannoniáért felelős cégvezetője. Büszke a cég eddig elért eredményeire, de még büszkébb munkatársaira. Vállalta, hogy végigvezet bennünket a Hubertus Bt. bereki területein: mesélt a tájról, a természetvédelemről és a fenntartható szarvasmarhatartásról, és megtudtuk azt is: a hús értéke nem érleléskor dől el.

Megvalósítható a jelenlegi tömegtársadalomban a fenntarthatóság, és ha igen, milyen formában? Ha megmaradnak a nagyvárosok és megmarad a tömegtársadalom, létrehozhatók-e ezen belül fenntartható kisközösségek? A modern, individuális ember képes-e kisközösségben élni, és egyáltalán, fenn tudja-e tartani a közösségi létezést? Melyik a fenntarthatóbb: három 3 milliós nagyváros, vagy háromezer 3 ezer lakosú?